Reviews

Ki lehet jelenteni, hogy a Ubisoft berkeiben tavaly decemberben megjelent, egykoron még Gods and Monsters névre hallgató, de azóta átkeresztelt Immortals a kiadó új üdvöskéje lett.

A Call of the Sea egy 2020 decemberben megjelent indie játék, az Out of the Blue nevű spanyol fejlesztőcsapat első alkotása. Összesen 12-en dolgoztak a címen, és olyan játékok jelentették számukra az inspirációt, mint a Firewatch, a Soma, vagy épp a Subnautica. A fejlesztők erősen merítettek lovecrafti elemekből is, ám a játék maga nem horror, hanem kalandjáték. Alapvetően elég pozitív kritikákat kapott, az amerikai IGN például 10/9-re értékelte, ennek hatására pedig én is elővettem, hogy egy…

Legutóbbi tesztem (Close to the Sun) után most ismét az indie piacról szemezgettem, és mutatok be egy olyan játékot, melyről én alig egy hónappal ezelőtt hallottam csak először. A Ghost of a Tale egy igazi szerelemprojekt, melyet jóformán egyetlen embernek, egy Lionel Gallat nevű fejlesztőnek köszönhetünk. Az animátorként dolgozó férfi munkálkodott többek között a Dreamworks és az Universal Pictures filmjein is, 2013-ban pedig belevágott egy merőben másfajta vállalkozásba. És milyen jól is te…

Az indie játékok piaca az utóbbi években soha nem látott mértékben fellendült, hála a számos lehetőségnek, melyekkel az ilyen kisebb projektek támogatásra lelhetnek, akár a lelkes rajongók keze által. A Storm in a Teacup kis csapata is indie fejlesztőnek mondható, és második lényegesebb alkotásukról, a Close to the Sun-ról ejtünk ma egy pár szót.

Hosszú idő után, 2019-ben végre megérkezett a méltán népszerű játéktrilógia befejező epizódja, az Exodus alcímmel illetett Metro harmadik része. Az első két résztől eltekintve, most különálló játékként, és nem a másik két részhez hasonlítva írom ezt a tesztet, az elmúlt évek egyik legjobb poszt-apokaliptikus címéről.

Pár napja fejeztem be a játék fő küldetéssorozatát, és hát eléggé vegyesek az érzelmeim az egésszel kapcsolatban. Egyrészt bennem volt az, hogy amint végeztem vele azonnal letörlöm a gépről, mert jópár ideges pillanatot okozott, de másfelől meg mégis fennhagytam, mivel a világa, és a mellékes tartalmak eléggé lekötöttek ahhoz, hogy folytassam New York felfedezését.

Már legalább egy évvel a végigjátszása előtt is kerülgettem ezt a címet, de végül valamiért sosem mellette döntöttem, amikor egy újabb játékba fektettem pár zöldhasút. Aztán végre eljutottam odáig, hogy bekerüljön a könyvtárba, és instant neki is álljak a történetnek. Ami meg kell hogy mondjam, az elmúlt néhány év egyik legegyedibb játékmenetét tárta elém, nem kímélve az elejétől kezdve, egészen a stáblistáig.

A Dauntless története régebbre nyúlik vissza annál, mint amikor én először találkoztam vele, de bevallom, a sokak által nem kedvelt Epic Games Launcherben találtam rá a játékra, ahol megjelent május 21-én. Ezelőtt saját launcherrel rendelkezett, míg nem jött ki a béta fázisból. Az eltelt időben viszont rá kellett jönnöm, rettentő módon képes magába szippantani az embert. A titok nyitja a részletekben rejlik.

A Far Cry Primal volt az utolsó része a Far Cry franchise-nak, aminek a jelenleg fellelhető részek közül nekiálltam. Nem is tudom, miért ezt hagytam utoljára. Előzetesen annyit tudtam róla, hogy üde színfolt lett a kreativitását elveszteni kezdő széria történelmében. Lássuk, milyen alkotás is lett az ősember kaland!

A manapság megjelenő rengeteg új játék, és lenyűgöző grafikájú csoda mellett úgy gondolom, hogy a régi dolgokat sem szabad elhanyagolni, mivel nagyon sok idősebb játék élményében felér, talán még le is hagyja a mostaniakat. Érdemes tehát leporolni néha egy párat a régi címekből, újra átélni azt, amit talán kisgyerekként tapasztaltunk utoljára. Számomra ilyen a mostani tesztalanyom is, gyerekkorom kedvenc játéka, az utánozhatatlan Age of Empires II.

Horrorjátékokból, és úgynevezett "sétaszimulátorokból" nincs hiány a piacon jelenleg. Azonban ezek közül kevés az olyan, amelyik nehezen feldolgozható, és szorongással teli témával bír. És valljuk be, készítőből sem sok akad, aki hasonló eszközökhöz merne nyúlni. Tesztalanyunkon egy eddig kis nevű lengyel fejlesztőcsapat dolgozott mindent beleadva. A végeredmény pedig egy kreatív, de egyben ijesztő, és elborzasztó élmény, amelyet egyhamar nem felejt el az ember. Ez a Layers of Fear.

A mai modern játékok közül kevés olyan van, amely meg tudja érinteni a játékosok szívét, és valami igazán mély tartalommal is tud szolgálni. Ezért meg kell becsülni minden ilyen művet. A mai tesztalanyom is ebbe a kategóriába tartozik, lássuk, mennyire jó is a Brothers - A Tale of Two Sons!

Valljuk be, az utóbbi időszakban kezdett kissé elszürkülni az Assassin's Creed széria, és alighanem ezt az Ubisoftnál is megérezték, ezért kiadtak egy, az eddigiektől merőben eltérő élményt adó játékot, mely szintén ezt az évszázadokra visszamenő konfliktust hivatott bemutatni. A China a három részesre tervezett sorozat első részeként debütált. Lássuk milyen!

Egy teljesen egyedi játékot fogok most elemezni, mivel alapjaiban eltér a megszokott horrorjátékoktól. Egyszerűség, és mégis karakteresség jellemzi. Ez a Five Nights at Freddy's. Kezdjük!