PlayStation 5 (Video game console)

@thug85: Azt mondom amíg számodra megéri, és megteheted, addig csináld nyugodtan. A hobbi azért hobbi mert szereted csinálni, kikapcsol, feltölt. Egyik haverom szó szerint milliókat ver el hifire. Én biztos nem fogok ítélkezni feletted emiatt. :)
Sajnos elég szerul alakultak a dolgok. Az elején tökre szerettem, jó hely volt, jó fej kollégákkal, voltunk öten a gyártásban. Egy év után azért már kezdtem unni a dolgot, nem volt kihívás. Szerencsére pont akkor jöt tbe az hogy a németek át akarják hozni Győbe a feeder javítást, és az egyik kollégám lett kinevezve főnöknek. Én meg mondtam neki hogy egy több mint 200 féle alkatrészből álló adagoló javítása érdekesebbnek tűnik mint amit most csinálok, ha kellek, szivesen megyek alá dolgozni. Felvettek egy új embert, meg átettek oda engem, így voltunk az elején hárman. Kimentünk párszor 2-3 hetekre németekhez, aztán bejött az a kurva covid. Itthon javítgattuk amit addig megtanultunk, de kezdtünk rájönni hogy ha a megadott határidőig át akarjuk hozni a negyvenegynéhány feederfajta javítását haza, akkor kint kell maradnunk hónapokra folyamatosan amint a cég engedélyezi ismét a kiutazást. Akkor már nem jött velünk a főnök, és eléggé sok oylan dologra is figyelnünk kellett a tanulás mellet ami nem a mi dolgunk kellett volna hogy legyen. Itt kezdődtek a problémák. A munkatársam annyira ki volt a végén idegileg hogy már az alvással is gondjai adódtak. Azért sikerült lerendezni mindent, hazaköltöztettük a javítást. Csak a covid miatt hónapokig kint egyáltalán nem szervizeltek a németek semmit, így ami összegyűlt, az mind a nyakunkba szakadt úgy hogy közben itthon azért eszközölni kellet pár változtatást a folyamatban, és elég lassan ment a dolog. Mire mindent sikerült elrendezni, iszonyat nagy elmaradásunk volt, túlóra túlóra hátán, közben próbáltuk betanítani a fiatalokat akiket kaptunk, de akkor már késő volt. Egyre nagyobb lett a stressz, a főnököm akit az elején mindenki szeretett, eléggé megváltozott, a végén már a legtöbb ember kezdte megutálni. A vége az lett hogy fél év alatt a hat javító technikusból felmondtak négyen. A feederen ahol dedikáltan négyen voltunk, plusz néha besegített a fejről is valaki ha kellett, maradtunk ketten. Én még bírtam pár hónapig, de a végén már 190-es vérnyomással mentem dokihiz. Gyógyszert kaptam rá ami az elején kicsit segített, de mivel semmivel nem lett jobb ottbent a helyzet, a végén már a gyógyzserrel si megint 170-es vérnyomásom volt, meg érbredés után is gyakran 90 feletti puzusom. Kaptma még erősebb gyógyszert és pulzuscsökkentőt. Ekkor már úgy voltam hoyg leszarom ajó fizetést, ez nem éri meg hogy rámenjen az egészségem. És akkor bejelentették hogy a feeder javítás megy vissza, csak új gyártás lesz győrben de ne aggódjunk, mert szükség lesz a két megmaradt tecnikusra is. Hát a lényeg hogy nálam ez volt az utolsó szög a koporsóban. Két év után már kezdtem unni a több 40 egynéhány fajta javítását, akkor a két új tipus végtesztelése ami a dolgom lett volna, az kb agyhalállal ért volna fel számomra, szóval leléptem. Most nézelődöm.
A poén az hogy a vérnyomásom drasztikusan javult, gyógszerrel már normál szinten van, most kicsit próbálok diétázni, hogy leadjak a túlsújból, és ha minden jól megy, a gyógyszert is el tudom majd hagyni.