Reviews

A The Park a Funcom 2015-ös horrorjátéka, amely játékmenetileg leginkább egy sétaszimulátorra hajaz. A kritikai fogadtatása igen felemás volt a játéknak, és a játékosokat is megosztotta, pedig elsőre igen érdekes túrának tűnt egy romos vidámpark belsejében.

A Gone Home a The Fullbright Company nevű indie fejlesztőcsapat játéka, az úgynevezett sétaszimulátorok egyik első képviselője 2013 augusztusában jelent meg. Tavaly egy rövid ideig ingyenes is volt, így került a kezeim közé, és nem bántam meg, hogy rászántam az időmet.

A Resident Evil 7 a Capcom idén januárban megjelent játéka, amelyben a fejlesztők arra vállalkoztak, hogy szakítanak az utóbbi évek Resident Evil-játékainak trendjeivel, és nézőpontot illetve műfajt váltva fagyasszák meg az ereinkben a vért.

A The Town of Light a Lka.it nevű indie fejlesztőcsapat első játéka, amely 2016 elején jelent meg PC-re. A kritikusok felemásan fogadták, és nem igazán tudtak mit kezdeni vele, hiszen játékmenete döcögős, története pedig a legdepresszívebb, amivel csak videójátékban találkozni lehet.

A BioShock Infinite: Burial at Sea 2 az alapjáték történetalapú kiegészítőjének a második része 2014. március 25-én jelent meg. Ez az Irrational Games utolsó munkája, éppen ezért a kiegészítő egyik céljának a szálak elvarrását tartották.

Az Irrational Games készített egy történet alapú kiegészítőt a BioShock Infinite-hez, Burial at Sea néven. Ennek első epizódja Rapture fénykorába kalauzol minket, hogy ismét a víz alatti város folyosóin dúljon a harc.

A BioShock 2 mérsékeltebb sikere nemhogy csökkentette volna, de inkább növelte az elvárásokat a széria harmadik részével kapcsolatban. A rajongók az első előzetesektől kezdve hatalmas várakozással tekintettek rá, míg végül 2013-ban, az Irrational Games fejlesztésében és a 2K Games kiadásában az Infinite jött, látott, és győzött.

A mai fiatalok jelentős része nem képes értékelni a 80-as évek játékait. Ez nem akkora meglepetés, hiszen a mai címek tükrében nehéz érteni, hogy mi volt olyan marha élvezetes és jó azon a halomnyi pixelen, amit nem egyszer ige gyenge látványtervezéssel toldottak meg. Nem könnyű átérezni, hogy lehettek olyan szórakoztatóak ezek a faék-egyszerűségű alkotások. És be kell vallanom, én is ebbe a csoportba tartoztam, egészen addig, amíg ki nem próbáltam a Kick Ass Commandost, amely bár idei (novem…

Már több hónapja nem csináltam androidos tesztet, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy ismét belevessem magam a telefonos játékok rengetegébe. Ezt pedig nem mással teszem meg, mint a Hyper Games nevű norvég fejlesztőcsapat alkotásával, az idén ősszel megjelent Eggggg – The Platform Puker-rel, ami már a címében is abszolút szofisztikált szórakozást ígér.

Minden játékos esetén vannak műfajok, amik nem tartoznak a kedvencei közé, és nem mozog bennük túl otthonosan. Nekem abszolút ilyenek az izometrikus nézetű akciójátékok, mert bár játszottam eggyel-kettővel a műfaj képviselői közül, nem mondhatom, hogy túlságosan sokat konyítanék hozzájuk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szórakozhatok jól egy ilyen játékkal való interakció közben, sőt, néha szükség is van arra, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból. Úgyhogy vágjunk bele!

A BioShock 2007-ben jelent meg a 2k Australia és a 2k Boston fejlesztésében, a System Shock - játékok szellemi örököseként. Megjelenését kitörő kritikai siker övezte, és sokan - nem érdemtelenül - a múlt generáció egyik legmeghatározóbb játékaként hivatkoznak rá.

A Hungry Shark Evolution nagy sikere után a Future Games of London kiadott egy folytatást, amelynek célja az volt, hogy kijavítsa az első rész megkérdőjelezhető, vagy hibás pontjait.

A 2013-as év elég mozgalmas volt a Gameloft számára, hiszen több fontos játékuk is ebben az évben jelent meg. Többek között a Gangstar Vegast, a Dungeon Hunter 4-et, és a Minion Rush-t is ebben az évben jelentették meg, és szintén ebben az esztendőben látott napvilágot az Asphalt 8: Airborne is.

Amikor először megláttam a Google Play-en az Alto’s Adventure bélyegképét, megfogott benne valami. A türkizkék háttér előtt álló szélmalom egy nyugalmas, hangulatos játékot sejtetett, és én egy kalandjátékra, vagy egy logikai platformerre számítottam. És bár utóbbi számításom nem jött be, hiszen a játék a kétdimenziós endless runner-címek táborát erősíti, a lényeget jól megláttam: az Alto’s Adventure egy tökéletes relaxációs játék.

Manapság a sokszor félkész AAA-játékok és lerágott csonthoz hasonlító játéksorozatok sokadik részeinek örvénylő tengere közepén felértékelődnek mind a történetre és elgondolkodtatásra sokat adó, mind a csak szórakoztatni kívánó címek.

Mit várunk el egy játék tartalmával kapcsolatban? Az én olvasatomban a tartalomnak két fő komponense van: a minőség és a mennyiség. Ez a kettő szorosan összefügg, hiszen hiába a minőség a mérvadó, egy kiemelkedő alkotás esetén fájó, ha mindössze egy-két óráig tart. Ugyanakkor egy silány cím esetén csak ront a helyzeten, ha nem akar véget érni.

A játékélmény a játék legfontosabb része. Mondhatnánk úgy is, hogy a játékipar maga is a játékélményért létezik. Hiszen izgalom és szórakoztatás nélkül a legszebb játék is csak egy techdemo, és a legjobb történettel rendelkező címet elrontja az, ha összeszorított foggal kell várni a következő átvezető videót, mert a játékmenet olyan rossz.

A Star Wars rendelkezik a legnagyobb univerzummal. Lehet, hogy nem a legkidolgozottabb, nem a legátgondoltabb, de mindenképp a leginkább sokszínűbb. Ez pedig azért jó, mert mindenki létrehozhatja a saját történetét az univerzumban, legyen az képregény, animációs sorozat, könyv, vagy videójáték. Az is egy hatalmas pozitívum, hogy a különböző szériákban rengeteg fajta karaktert lehet megismerni. Annál pedig nincs is jobb, mint amikor a különböző korokban élt karakterek találkozhatnak egymással,…

Manapság azt figyeltem meg, hogy az emberek telefonon egyre inkább csak egyszerű, minimalista játékokkal játszanak, amelyeknek nincs s története, se komoly grafikája, se komplex játékmenete, hanem általában csak egy-két kattintásra épít, és lényege mindössze egy highscore megszerzése.

Az telefonos játékok többsége ingyenes. A fejlesztők azonban nem puszta jóindulatból készítik a játékokat, így a játék vételárát „bepótolják” hirdetések és mikrotranzakciók formájában. Ez alapból még nem is lenne probléma, hiszen nekik is meg kell élni valamiből. A problémák ott kezdődnek, ha ezek befolyásolják a játékélményt.

A telefon telefonálásra való. Ez az elsődleges célja. Legyen rajta bárhány alkalmazás, játék, stb., a rendeltetése így is a telefonálás marad. Igaz, mostanában egyre kevésbé használjuk készülékünket erre a célra, de az új felhasználási módok közül a legjellemzőbb nem a játékok játszása, hanem chat-applikációk és videók nézése.

A Tomb Raider szériáról, vagy éppen magáról Lara Croftról még az is hallott, aki az utóbbi 25 évet egy busman törzs tagjai között élte le. A sorozat és maga Lara kisasszony legendává vált. Az egész 1996-ban kezdődött, amikor a Square Enix kiadta a Tomb Raider című játékot, amely azóta is mérföldkő.

A Star Wars Rebels: Recon Missions a Disney 2015-ben megjelent androidos játéka, ami Rebels című sorozatát veszi alapul.

A Fallout Sheltert az idei E3-on jelentették be, és azóta töretlen népszerűségnek örvend. Lássuk, mit tud a Bethesda Softworks munkája!

A Hungry Sharh Evolution a Future Games of London árkád játéka, amely rendkívüli népszerűségnek örvend, és XBOX konzolokon is elérhető.

A Jetpack Joyride a Halfbrick arcade játéka, amely 2011-es megjelenése óta több mint 100 millió letöltésnek örvend a Google Playen.

A Hill Climb Racing a Fingersoft rendkívüli népszerűségnek örvendő, fizikán alapuló autós játéka, amely több mint 100 millió játékossal bír.

Az utóbbi idők egyik legnépszerűbb androidos játéka a Subway Surfers, amely jelenleg több mint 500 millió letöltéssel büszkélkedhet a Google Play-en.

A Shadow Fight 2 2014 egyik legnépszerűbb telefonos/tabletes verekedős játéka volt. Tesztemben arra próbálok rávilágítani, mi lehet ennek a nagy népszerűségnek az oka.